A homeopátia nagyjait bemutató sorozatunkban vázolt életrajzok nem lennének teljesek, ha nem szólnánk női homeopata orvosokról is, akiknek tevékenysége legalább annyira jelentős, mint a kortárs férfiaké. A sort a hölgyek legelső és egyben legnagyobb képviselőjével kezdjük, akinek szerepe sokszor és sokáig vitatott volt, az utókor pedig méltatlanul elfelejtette.
Melanie d’Hervilly Gohier Hahnemann 1800. február 2.-án látta meg a napvilágot egy ősi párizsi arisztokrata család sarjaként. Apja Joseph d’Hervilly gróf valósággal imádta a lányát, mindent megtett rendhagyó neveltetése érdekében, ami abban az időben nem volt mindennapos egy fiatal hölgy esetében. Melanie már korán igen nagy önállóságra tett szert, és függetlenségét nem könnyen cserélte volna fel bármivel is. Tizenöt évesen művészeteket és tudományt tanul, egyik mestere éppen Guillaume Lethiere, Lucien Bonaparténak, a császár testvérének a pártfogoltja, akinek számos festménye ma is megtekinthető a Louvre-ban.
Lethiere korán meghalt, de ekkor már Melanie képei is mesterének alkotásai mellett voltak kiállítva. Sajnos csak két festménye maradt fenn: a Leonidas, és Samuel Hahnemann portréja, melyeket három hónappal az esküvőjük után festett. Melanie d’Hervillyt nem csak a művészetek, a tudomány és a lovaglás érdekelte, hanem nagyon komolyan belemerült a politikába is. Ő maga a restauráció idején nevelkedett, és olyan barátokra tett szert, mint Louis-Jerome Gohier, aki előbb igazságügyi miniszter, később Napóleon hatalomra jutásáig a Köztársaság elnöke volt. Apja halála után adoptálja Melanie-t, majd az 1830-ban bekövetkezett halálakor minden vagyonát és nevét is Melanie-ra hagyja. A korábbi történelmi méltatások Lethiert és Gothiert Melanie férjeként könyvelik el, valójában ez annak a szoros, bensőséges kapcsolatnak tudható be, amely ezekhez az emberekhez fűzte. Ezekben az írásokban egy kis irigység is tetten érhető, hiszen Melanie igen későn ment férjhez, minthogy karrierjének építését fontosabbnak tekintette, és ez a fajta függetlenség igencsak szemet szúrt kora férfitársadalmában. Gohier halála után Melanie megbetegedett, de betegségére nem kapott gyógyírt, és ekkor ajánlotta neki valaki olvasmányként az Organont.
Francia nyelvű változatának elolvasása után úgy döntött, hogy felkeresi a neves doktort segítségért. A fáma úgy tartja, hogy találkozásuk után három hónappal, 1834-ben össze is házasodtak, ekkor Hahnemann már 79 éves volt. Házasságukra éppen akkor került sor, amikor Köthen tartomány hercege visszavonta Hahnemann működési engedélyét. Mivel éppen ez előtt halt meg a Mester első felesége, az irigykedő méltatások második házasságát érdekházasságnak állítják be, hiszen Melanie jóval vagyonosabb volt, mint idős férje. Ezzel szemben a mester végrendelete egy rendkívül bensőséges kapcsolatról árulkodik, és ez teremtette meg a homeopátia további műveléséhez szükséges kiegyensúlyozott hátteret. 1836-ban Párizsba költöztek, ahol Melanie befolyásos kapcsolatai révén megszerzik a praktizálási jogot. A világ minden tájáról özönlöttek a betegek. Közben Melanie igen gyorsan elsajátítja a hasonszenvi gyógymód fortélyait, így férjének nagy segítségére lehetett. Egy idő után ő látta el a házhoz hívásokat, vagy ha nagyon sok beteg várakozott, akkor az egyszerűbb esetek tőle kaptak tanácsot. Könyv nélkül tudta a Materia Medica Pura összes tünetét. Hahnemann ekkori munkássága és levelezései azt bizonyítják, hogy ez volt életének legproduktívabb és legboldogabb periódusa.
Melanie-t nagyon megviselte férje halála, akit a Montmartre-i családi sírban helyeztek örök nyugalomra Lethiere és Gohier mellé. A temetés szűk családi körben zajlott, ami újabb szálka volt Melanie ellenségei szemében. A Francia Homeopátiás Egyesület nem fogadta be, megtiltották neki hogy praktizáljon, hiszen egy nő még csak egyszerű orvos sem lehetett, és nem hagyták jóvá részvételét az 1856-os brüsszeli kongresszuson sem. A Constantine Hering alapította Homeopathic Academy of Philadelphia volt az első intézmény, amely diplomával ismerte el Melanie Hahnemann, az első női orvos tevékenységét, de Franciaországban, ahol a női emancipáció még ismeretlen volt, csak veje Karl von Bönninghausen engedélye alatt tevékenykedhet, míg végül 1872-ben-pár évvel halála előtt-hivatalosan is megadták a működési jogot. Hahnemann élete utolsó 18 hónapjában az Organon hatodik kiadásán dolgozott, halálakor azt feleségére bízta, hogy őrizze meg az ármánytól, és minden lehetséges másolat az ő szigorú felügyelete mellett történjen. Melanie halála után pedig az ifjú Bönninghausen vette gondozásba a kéziratot, így jelenhetett meg 1921-ben.
Melanie d’Hervilly Gohier Hahnemann 1878. május 27.-én hunyta le utoljára szemét, sírhelyét a Montmartre-i temetőben- Hahnemann végrendelete szerint- a mester bal oldalán jelölték ki. Sírjuk sokáig elhanyagolt és megváltatlan maradt, míg 1896-ban a Philadelphia Homeopathy College vette gondozásba. 2 évvel később koporsóikat átszállították a Pére Lachaise temetőbe, ahol a Homeopata Orvosok Nemzetközi Kongresszusa 1900-ban emlékművet emelt. Melanie itt is együtt fekszik férjével, mint korábbi sírhelyükön.