Interjú Székely Andreával, a Centre for Homeopathic Education (CHE) magyarországi vezetőjével

Åsa Andrée, Svédország, 2026 február

A homeopátia Magyarországon

Magyarországon a homeopátia az 1990-es évekbeli újjászületése óta elsősorban orvosok által gyakorolt

szakterületként van jelen.

Körülbelül kétezer orvos részesült több vagy kevesebb homeopátiás képzésben, praxisa szerves részeként

pedig országszerte körülbelül háromszázötven homeopata orvos alkalmazza napi szinten a gyógymódot.

Az elmúlt évtizedekben azonban sokan vonultak nyugdíjba, vagy felhagytak praxisukkal.

Ezzel párhuzamosan jelentősen megnőtt a piaci igényre, magánszektorban, államilag akkreditáltan képződött,

nem orvosi végzettségű homeopata szakemberek száma.

Az ő jogszabályi helyzetük azonban továbbra is rendezésre vár, így egyelőre nem nyithatnak kizárólag

homeopátiával foglalkozó praxist.

Székely Andrea, a Center for Homeopathic Education (CHE) magyarországi képviselője a homeopátia hazai

átalakulásáról és a homeopaták jelenlegi helyzetéről beszél.

Székely Andrea korábban a PricewaterhouseCoopers vezetési tanácsadójaként bankokkal,

vagyonkezelőkkel és biztosítótársaságokkal dolgozott a pénzügyi szektorban, nemzetközi környezetben,

többek között Londonban, Moszkvában, Kairóban, és Tokióban.

Munkája során intézményi klienseinél szervezeti gyengeségeket azonosított, struktúrákat és kommunikációs

folyamatokat fejlesztett, valamint fenntarthatóbb, hatékonyabban működő munkakörnyezeteket alakított ki.

Kollégái között ismertté vált arról a képességéről, hogy képes volt zökkenőmentesen elsimítani az átmeneteket

az intézmények vezetésén belül, illetve a régi és új működési módok között.

„Szerettem ezt a munkát, ahol egy intézménybe érkezve feltártuk annak problémáit és a fejlődési lehetőségeit, majd valódi

változásokat indítottunk el.

Az átalakításaink után a szóban forgó bankok és biztosítótársaságok emberibb munkahellyé váltak, miközben gazdaságilag

is eredményesebbek lettek.

A munka ugyanakkor nem volt mentes a kihívásoktól. Felsővezetői szinten dolgoztunk, ahol egymással versengő

érdekszférák között kellett navigálnunk és eligazodnunk. Rendkívüli érzékenységre és diplomáciára volt szükség ahhoz,

hogy a változások a szervezet egészének javát szolgálják.”

Andrea számára azonban egy idő után mindez egyre kevésbé tűnt kielégítőnek. Szembesült azzal, hogy munkájának

eredménye végső soron az intézményi részvényesek osztalékjövedelmét gyarapítja, magasabb rendű célokat nem szolgál.  

Miután családot alapított, és néhány évet otthon töltött gyermekeivel, egyre erősebben jelent meg benne

az igény egy új, mélyebb értelmű hivatás iránt – egy olyan munka iránt, amely összeegyeztethető a családi élettel,

és valódi belső értéket is hordoz.

A fordulópont váratlanul érkezett. Egy közeli barátnője londoni látogatása során homeopátiás szereket hozott magával.

Később, amikor Dánielnek, Andrea fiának egy darázscsípést követően allergiás reakciója lépett fel,

Andrea szemtanúja volt annak, hogy az általa ismeretlen, de barátnője által fiának adott homeopátiás gyógyszer

pár perc alatt csökkentette az erős fájdalmat és a csípés utáni duzzanatot. A meglepetésszerű élmény hatására

Andrea beiratkozott egy szülőknek szóló esti homeopátiás tanfolyamra, hogy megismerkedjen az otthoni homeopátiás kezelés

alapjaival.

Az igazi áttörést Dániel akut középfülgyulladása hozta el: 

“Második gyermekemmel voltam várandós, és egyedül voltam otthon a 3 éves fiammal, Danival, mert a férjem éppen üzleti úton volt.  

Daninak begyulladt a füle, és kétségbeesetten sírt a fájdalomtól. Emlékszem, ahogy ültem mellette az ágyon, körülöttem öt

nyitott homeopátiás kézikönyv hevert szanaszét. Dani eszeveszett sírása közben ezekből próbáltam kiválasztani egy megfelelő szert

a középfülgyulladására. Végül találtam egyet. Amíg meghoztam a patikából, a szomszédasszony vigyázott Danira.

Miután Dani elszopogatta a gyógyszert, szó szerint öt percen belül megnyugodott és elaludt. Másnap reggel pedig úgy ébredtünk,

mintha az egész meg sem történt volna. Ez elképesztő - gondoltam magamban.

Lehetséges, hogy egy golyócska meggyógyított egy középfülgyulladást, amire amúgy a háziorvostól antibiotikumot

kaptunk volna?”

Ez az élmény döntő jelentőségű volt Andrea számára – aki önmagát autonóm, belső iránytűvel rendelkező emberként írja le –,

aki még abban az évben beiratkozott a londoni Center for Homeopathic Education (CHE) egyetemi szintű homeopata képzésére.

Az intenzív három éves nappali képzést 2008-ban végezte el, és a Middlesex Egyetem BSc (Homeopátia) diplomáját nyerte el.

Ugyanebben az évben a brit pénzügyi válság miatt a család Moszkvába költözött, ahol Andrea saját praxist kezdett, majd később

Prágába továbbköltözve szintén sikeres homeopátiás rendelőt tartott fenn.

„Körülbelül két év szükséges egy teljes munkaidős praxis kialakításához, és ezt sikerült megvalósítanom.

Örömmel töltött el, hogy emellett az integratív módszerek iránt is nyitott Canadian Medical Center orvosigazgatója felkért, hogy dolgozzam náluk.

Sokan, különösen a nemzetközi iskolákba járó gyermekek egészségtudatos szülei, kifejezetten érdeklődtek a természetes és szabadon választható

megközelítések iránt.”

Amikor a család 2012-ben visszatért Magyarországra, Andrea egy alapvetően eltérő jogi környezettel szembesült: nem gyakorolhatta hivatását,

mivel Magyarországon kizárólag orvosok voltak jogosultak homeopátiás rendelőt nyitni. Neki, és az országban élő néhány hasonló

külföldi végzettséggel rendelkező, nem orvosi végzettségű homeopatának nem létezett jogi státusza.

Visszaemlékszik, amikor a londoni CHE felvételi beszélgetésén arra a kérdésre válaszolva, hogy tud-e majd hazatérve hazájában praktizálni,

egyik pillanatról a másikra kijelentette:

“Meg fogom változtatni a magyarországi törvényeket.”

„Világosan emlékszem erre, és a mai napig nem tudom, honnan jött ez a kijelentés. Talán a bennem élő tanácsadó szólalt meg, aki számára

természetesek voltak a nagy, rendszerszintű változtatások? Úgy érzem, ennél többről volt szó. Visszatekintve, ekkor találtam meg a valódi küldetésemet.”

Magyarországra történő 2012-es hazaköltözése után Marcus Fernandez, a londoni CHE igazgatója támogatásával Andrea hivatalosan megalapította

a Centre for Homeopathic Education (CHE) magyarországi leányiskoláját, a CHE Homeopátiás Magániskolát, karöltve Bóna Lászlóval,

a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság elnökével, aki az iskola vezető tanára lett.  Az első évfolyamba hetven hallgató iratkozott be.

Az új magyarországi négy éves homeopata képzés magas tanulmányi követelményekre,

színes magyar-brit oktatói karra, valamint erős klinikai képzésre épült,

és állami felnőttképzési akkreditációt is szerzett.

Úttörő módon a képzésen résztvevő orvosok, ápolók, természetgyógyászok, mérnökök, jogászok és pedagógusok mind együtt tanulták a

homeopátiás tantárgyakat; az egészségügyi háttérrel nem rendelkezők pedig ezzel párhuzamosan az egészségügyi tárgyakat is elsajátították.

Az iskola – ahogy a magyarországi homeopata képzés általában - teljes egészében állami finanszírozás nélkül, a magán nonprofit szektorban működött,

azaz a felnőtt hallgatók saját maguk finanszírozták a tandíjat.

A mai napig összesen száznyolc magyar homeopata nyerte el a brit CHE által kiadott magándiplomát, mely szám a 2026-os év végére

száznegyvenre emelkedik. Az államilag akkreditált évek alatt három évfolyam szerzett emellett ‘Homeopátiás tanácsadó’ felnőttképzési tanúsítványt is.

További kétszázötven hallgató teljesítette részlegesen a képzést – egy, két vagy három évet elvégezve -, akik, bár nem lettek szakképzett homeopaták,

mély ismeretekkel rendelkeznek a homeopátiás gyógymód elmélete és módszertana terén.

A fejlődést azonban komoly ellenállás kísérte. A 2015-ben nagy port kavart - azóta tudományosan diszkreditált – ‘ausztrál jelentés’,

mely a homeopátiát placébónak kiáltotta ki, Magyarországon is súlyos következményekkel járt: az orvosi egyetemek a még fennmaradó

homeopátiás kurzusaikat is beszüntették, a magyar CHE pedig a felnőttképzés törvényi változásai következtében elvesztette előzőleg megszerzett

államilag akkreditált státuszát. A CHE végzett homeopatái azóta magyar tanúsítványt nem, csak a brit anyaintézmény nemzetközileg elismert

magándiplomáját szerzik meg.

2024-ben Székely Andreát a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület közgyűlése - nem orvosként elsőként – beválasztotta saját vezetőségébe,

mely mérföldkőnek számít a homeopata orvosok és szakképzett homeopaták kapcsolatában.

„Néhány évvel korábban ezt elképzelhetetlennek tartottam volna, de egy hosszú folyamat eredményeként mégis megtörtént.”

Mesélne arról, hogyan alakult a homeopátia helyzete Magyarországon?

„A homeopátiát Magyarországon újdonságra nyitott, lelkes orvosok honosították meg az 1990-es években. A gyógymód ezután egy jó ideig virágkorát élte.

A 2000-2015-es évek során azonban az első homeopata orvosgeneráció fokozatosan közeledett a nyugdíjkorhatárhoz.

Ezzel egy időben söpört végig a világon a homeopátia tudományos bizonyítatlanságát harsányan hirdető ausztrál jelentés,

valamint ezzel párhuzamosan a gyógyszeripar részéről is erőteljes támadások érték a szakmát.

Ennek következtében egyre több orvos tett le a homeopátia tanulmányozásáról. Sokukat az az aggodalom tartotta vissza,

hogy ezzel majd kollégáik támadásainak teszik ki magukat; ennek jogos alapja volt, hogy az egészségügyi intézményrendszeren

belül ekkorra már kifejezetten ellenséges légkör alakult ki a homeopátiás gyógymóddal szemben.

Erősen csökkenőben volt tehát a homeopata orvosok száma, és hiányzott az utánpótlás.

Ugyanakkor elindult egy másik folyamat is: rendkívüli módon megnőtt a homeopátia komoly

tanulmányozása iránt érdeklődő nem orvos végzettségű diplomások és egészségügyi

szakdolgozók száma.

Több más országhoz hasonlóan pegadógusok, mérnökök, közgazdászok, ápolók, szülésznők, természetgyógyászok és más szakmák képviselői is

egyre nagyobb érdeklődést mutattak a homeopátia mélyebb tanulmányozása iránt, miután magukon vagy családtagjaikon megtapasztalták hatását.

A komoly tanulmányok iránti kereslet annyira megnőtt, hogy foglalkozni kellett vele.  Erre reagálva nyitottuk meg a CHE brit anyaintézmény által akkreditált

magyar homeopata képzést. Úgy véltem, egy magas színvonalú képzés megvalósítása a szakképzett homeopaták jogszabályi kereteinek

megteremtéséhez vezető első fontos lépés. Az évek során aztán előbb-utóbb megjelent az igény a CHE-ben képződő homeopaták és a

homeopata orvos társadalom közötti szervezeti szintű együttműködésre is.

Ezt felismerve a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület (MHOE) – mely 1991-es megalakulása óta a magyar homeopátia vezető szakmai

érdekképviseleti szervezeteként működik – 2023-tól kinyitotta egyesülete rendes tagságát a CHE-ben megfelelően szakképzett homeopaták felé.

Ez történelmi lépésnek és szerepvállalásnak tekinthető. Bár jogi helyzetük nem változott – azaz továbbra sem nyithatnak kizárólag homeopátiás praxist –,

a szakképzett homeopaták azóta részt vehetnek az egyesületi döntéshozatalban, és befolyásolhatják az egyesület jövőbeli céljait, irányát.

Egy évre rá, 2024-ben, egy rangidős elnökségi tag nyugdíjba vonulása után az egyesület közgyűlése egyhangúlag megszavazta az elnökségi tagi

tisztségemet. Az MHOE önkénteseivel és társszervezeteinkkel jelenleg azon dolgozunk, hogy a hazai homeopátiás szakma definiáltabbá,

egységesebbé és erősebbé váljon, és ezzel növeljük szakmai és társadalmi presztízsét.”

Hogyan viszonyulnak ma az orvos-homeopaták a nem orvosi végzettségű homeopatákhoz?

„A személyes találkozások és a közös szakmai munka pozitívan befolyásolja a kapcsolatunkat. Ahogy az orvos kollégák fokozatosan közelebbi

kapcsolatba kerülnek a szakképzett CHE homeopatákkal - megismerték a képzésünk felépítését és színvonalát, szakmai tudásunkat és képességeinket,

látogatták szakmai műhelyeinket, megtapasztalták, hogy közös szakmai nyelvet beszélünk -, egyre nyitottabbá válnak a közös szakmai identitásra.

Tapasztalják, hogy tisztában vagyunk a saját kompetenciahatárainkkal, és nem lépjük ezeket túl.

Egy szakképzett homeopata például nem állíthat fel orvosi diagnózist: ez nem a mi kompetenciánk, és a homeopátia sem erről szól. Annak kimondása,

hogy valakinek jóindulatú prosztata megnagyobbodása, autoimmun sokízületi gyulladása, vagy endometriózisa van, a konvencionális orvos hatáskörébe

tartozik.

Ismerjük a súlyos betegsége utaló gyakori alarmírozó tüneteket is, ilyen esetekben a klienseknek sürgős orvosi kivizsgálást javaslunk.

Továbbá tiszteletben tartjuk a konvencionális gyógyszeres kezelést, és azt, hogy ennek módosítása csakis a gyógyszert eredetileg rendelő orvos hatásköre.

Amikor azonban a kiegészítő homeopátiás kezelés során a beteg általános állapota javul, a tünetei csökkenése mellett a laborértékei is

kedvezőbbek lesznek. Ennek megfelelően kezelőorvosa csökkentheti gyógyszeradagját, mert egy alacsonyabb dózis is elegendő.  

Integratív szemléletben dolgozunk.

Fontos érteni, hogy nem egyedi betegségeket kezelünk, hanem a kliens általános

egészségi állapotát és alkalmi akut panaszait támogatjuk a testi-lelki-szellemi állapotának megfelelő,

egyénre szabott homeopátiás gyógyszerekkel.

Milyen lehetőségei vannak ma egy CHE-n végzett, de nem orvos homeopatának Magyarországon?

„Több hallgatónk eleve szakmabeli, azaz rendelkezik saját egészségügyi praxissal. A működési engedéllyel rendelkezők –

orvosok, fogorvosok, állatorvosok, gyógyszerészek, klinikai szakpszichológusok, természetgyógyászok – a homeopátiát saját gyógyítói tevékenységükön

belül mint kiegészítő módszert alkalmazhatják.

Nehezebb helyzetben vannak azok, akik nem rendelkeznek valamilyen egészségügyi működési engedéllyel.

Mivel az anatómia, élettan és kórtan tantárgyakat a képzésünkön már teljesítették, számukra azt javasoljuk, hogy szerezzék meg az állami

természetgyógyász végzettséget, és szerezzenek működési engedélyt reflexológusként, kineziológusként, vagy életmód-tanácsadóként;

hogy a működésük keretein belül kiegészítő terápiaként hivatalosan javasolhassanak homeopátiát is.  

A betegbiztonság szemszögéből nézve fontos szempont, hogy a homeopátiás gyógyszerek

biztonságosak, ezért nem vénykötelesek, és a gyógyszertárakban recept nélkül bárki által

megvásárolhatók.

Másik út lehet egy integratív szemléletű orvosi magánpraxissal vagy magánklinikával történő együttműködés, mely lehetővé teszi, hogy az illető

szakember szakmai felügyelet alatt dolgozhasson addig, amíg egy jövőbeli jogszabály lehetővé nem teszi számára a saját homeopátiás praxis működtetését.

Működik egy szakmai egyesületünk is, melyen belül mindig elérhető egy orvos, aki mentorként és szakmai szupervizorként tudja támogatni a nem orvosi

végzettségű homeopatákat.”

Svédországban épp az ellenkező a helyzet: az orvosok nem gyakorolhatják a homeopátiát hivatásuk részeként.

„Igen, tudok róla, körülbelül tíz évvel ezelőtt először olvastam erről, és megdöbbentett. Számomra egy orvos olyan szuverén szakember, aki képes a

beteg életét és biztonságát szem előtt tartva felelős, jól megalapozott gyógyítói döntéseket hozni - amikor azonban ez a szakember mégsem alkalmazhat

egy ilyen szelíd módszert, mint a homeopátia, anélkül, hogy kockáztatná a működési engedélyét, az őszintén szólva érthetetlen.”

Reméli, hogy a jövőben Magyarországon is létrejöhet valamiféle hivatalos elismerés a szakképzett homeopaták számára?

„Teljes mértékben, ugyanis a homeopátiás gyógymód minél szélesebb körű alkalmazása mind az állami, mind a magánszektorban rövid- és hosszútávon

olyan népegészségügyi előnyökkel járna, mint az alapellátás terheinek csökkentése, a kevesebb szakorvoslátogatás,

a kórházban töltött betegéjszakák számának csökkenése, az antimikrobiális rezisztencia megelőzése,

illetve a ritka betegségek költséghatékony kezelése.

Amennyiben szakképzésük biztosított, ezekben a homeopatáink igen fontos részt tudnak vállalni.  Végzettségük alapján külföldön több országban is

hivatalosan praktizálhatnak, és készen állnak arra, hogy végre itthon is gyümölcsöztethessék tudásukat és működtethessenek homeopátiás magánpraxist.

Ehhez a végzettségük elfogadására, a homeopata megnevezés definiálására és védelmére,

és megfelelő jogszabály módosításra van szükség; és persze egy erős homeopátiás szakmai kamarára.

Nagy-Britannia kiváló példát mutat. A brit homeopaták, akiknek kilencven százaléka nem orvos, a természetes gyógymódokat igénylő lakosság

számára egyfajta alternatív magán-háziorvosi szerepben működnek, akik megoldják problémáikat mielőtt azok krónikussá válnának és szakorvosi ellátásra

volna szükség.

Ha bármely ország rendszerét át lehetne venni, számomra a brit modell lenne a leginkább követendő. Az övék a Magyarországon megszokott,

sok szabállyal és erős kontrollal bíró rendszerektől szabadabb megközelítésű, mégis kiválóan működik.

A felsőoktatási jellegű, akkreditált homeopátiás magániskolák, a szakmai kamarai tagság, a szakmai és etikai kódex,

és a kötelező felelősségbiztosítás rendszere rendkívül magas minőséget és betegbiztonságot képvisel.

További kitűnő modellország lehet India, ahol az erre specializálódott kórházakon, klinikákon, és gyógyszertárakon keresztül az ország legalább

120 millió lakosa gyógyul kizárólag (!) homeopátiával, óriási piaca van a homeopátiára szakosodott gyógyszeriparnak, és széles a készítmények kínálata.

Miután két indiai nagykövet is volt már iskolánk védnöke, az indiai intézményendszert - az AYUSH minisztériumtól kezdve a kutatóközpontokon át a

homeopata-beteg találkozásokig a klinikákon - a budapesti indiai nagykövetség támogatásával személyesen is tanulmányoztam.

Sokat tanulhatnánk tőlük egy ilyen olcsó egészségügyi ellátási forma meghonosításában.”

Milyen kihívásokat lát maga előtt ezen az úton?

„Két alapvető kihívás van. Az egyik az intézményi nyitottság kérdése: a tudományos szférában, az egyetemeken és az egészségügyi hatóságoknál

szemléletváltásra van szükség.  

A homeopátia, és általában az integratív gyógymódok komolyabban vétele, népegészségügyi és gazdasági előnyeinek hatásvizsgálata ugyanis új és

váratlan lehetőségeket tárhatna fel az egészségügyben.

Lényeges volna, hogy a kormányzat és a tudományos akadémia valódi érdeklődést mutasson a gyógymódunkat

alátámasztó tudományos evidenciák, illetve a költséghatékonyságunk iránt.

A másik kihívás a saját szakmánkon és az egészségügyön belül jelentkezik. A betegek érdekében képesnek kell lennünk valódi szakmai közösséggé

válni, ahol egy szakorvos, egy homeopata, és egy-két egészségügyi szakdolgozó mindenféle hierarchia nélkül integratívan együtt tud működni egymással

egy beteg egészsége érdekében, úgy, hogy mindegyik azt adja a közösbe, amiben kompetenciát szerzett.

A személyre szabott gyógyítás ugyanis egy praxisközösség-jellegű, lapos vagy hálózati szervezeti működést kíván meg, ott nem működik a hierarchia.  

A szigorú orvosi hierarchiában szocializálódott kollégák számára ez óriási változás, mely szokatlan, de egyben felszabadító is.

Mivel korábban változásmenedzsmenttel foglalkoztam, több szervezetben is megéltem ‘rendszerváltást’. A változás két módon történhet.

Amikor a pozitív változás ígérete viszi előre, újítja meg a rendszert – ahogy annak idején az akkori orvosok lelkesedése indította el Magyarországon a

homeopátiát, és ahogyan ma sok szakképzett homeopata lelkesedése ehhez hozzáadódik - azzal könnyű megbirkózni, hiszen feltölt, ad, lelkesít.

Amikor hanyatlás vagy veszteség kényszerít ki egy szükséges változást, ahhoz alkalmazkodni mindig nehezebb feladat. Amikor csökken a

homeopata orvos utánpótlás, és az eddigi, jól megszokott rendszerhez képest nagy számban új homeopata szereplők jelennek meg, akikre ráadásul

nagy igényt tart a lakosság, akkor a szakmai rendszerváltás tudatos, racionális, szakmaiságot előtérbe helyező, nyitott hozzáállást kíván.

Szerencsére ez a Magyar Homeopata Orvosi Egyesületben megvan.”

„Hogyan látja a jövőt?”

A megújulás időszerű, ezért meg fog történni. Van bennem egy belső bizonyosság, hogy errefelé mennek a dolgok. Amikor visszatekintek arra, honnan

indultunk, és min mentünk keresztül – 2005-re, 2010-re, a magyar CHE iskola elindítására, a nálunk képződött sok új homeopatára,

a sok gyógyulásra, a homeopata orvosok és szakképzett homeopaták összefogására, vagy akár a nemzetközi homeopátiás tudományos kutatások

növekvő számára és eredményeire –, akkor látszik, hogy már eddig is mennyi mindent elértünk, csak kitartóan kell hozzáállni.

“Hosszútávú célom, hogy a homeopátiás gyógyászat Magyarországon is komoly szakirányú képzettséget igénylő

egészségügyi szakmává váljon, és a lakosság számára az alap- és szakellátásban – akár TB finanszírozásban is -

általánosan elérhető legyen

ahol a szakma szabályai szerint képződött remek homeopata orvosok és remek szakképzett homeopaták a saját kompetenciahatáraiknak

megfelelően, szabályozott keretek között eredményesen dolgoznak együtt.

Ha pedig tágabb perspektívából tekintek a világra, akkor az is világos, hogy nemcsak a a mi szakmánk változik, de a világ egészében is óriási átalakulás folyik.

Úgy tűnik, szép lassan véget ér a merev struktúrák, az elnyomás és a hierarchikus gondolkodás korszaka.

Az emberek belefáradtak a megosztottságba. Egyre több kezdeményezés születik az együttműködésre, a kiscsoportos, emberléptékű működésre.

Én hiszek a közösségek erejében. És mi már elegen vagyunk ahhoz, hogy elhozzuk a megújulást.”

(2026. február)