A gyógyítás szándéka - alternatív gyógymód a "gyógynövény terápia"?

2014. november 25., kedd

reakció prof. Boldogkői Zsolt akciójára
Prof. emeritus Szabó László Gyula az MTA doktora, Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézet

Korunkban a természettudományos ismeretek exponenciálisan gyarapodnak. Ezt a hatalmas információhalmazt és a társadalmi szinten többször fellángoló kritikai véleményeket a gyakorlati tudásra szomjazó, nem szakmabeli társadalomnak megfelelően kell prezentálni. A beteg ember gyógyítása – az írásbeliség elterjedése előtt – többnyire a mágusok, táltosok, varázslók, javas emberek, „boszorkányok” feladata volt.

A sámánok a beteg érdekében felfokozott hangerő, monoton, ismétlődő ritmus, az eksztázisig fokozódó, mozgással társított önkívületi tánc segítségével szóltak az istenekhez. Közben nemcsak a beteg fogyasztott gyógynövényekből készült főzeteket, de a sámánok a hatás fokozása érdekében gyakran hallucinogén gombákból, növényekből készült varázsitalokat fogyasztottak. Tehát az irracionálisnak nevezhető tradíció gyakran keveredett „racionális” módszerekkel, hiszen – ahogy utólag tudományosan is igazolódott – sok növénynek és gombának vannak idegrendszerre ható anyagai (pl. atropin a maszlagban, muszkarin a légyölő galócában). 

Később Európában, a kereszténység elterjedése után papok (pl. Sebastian Kneipp, Melius Juhász Péter, Kájoni János, Zelenyák János, Szalai Miklós) jártak élen a gyógynövények alkalmazásában. Ma már ott tartunk, hogy sok bioaktív molekula hatásmechanizmusát többé-kevésbé ismerjük. Követelmény lett a bizonyítékokon alapuló gyógymód. Terápiás alkalmazás esetén azonban nem mindegy, hogy a szakember milyen szinten képes értelmezni a gyakran bonyolult, sok tényezőtől függő hatásmechanizmusokat.

Az általánosítás és meggondolatlan véleménynyilvánítás veszélye

Ha a beteg ember gyógyítása a cél, szükséges-e, azon vitatkozni, hogy egyik vagy másik terápiás beavatkozás tudományosan bizonyított-e? Az orvos – legjobb tudása szerint – racionális, oki terápiát szeretne alkalmazni, orvosi esküje erre kötelezi. A gyógyszerész – legjobb tudása szerint – olyan gyógyszert szolgáltat a betegnek, ami garantált minőségű és a gyógyítást, ill. gyógyulást segíti elő, gyógyszerészi esküje erre kötelezi. Van-e értelme azon tépelődni, hogy a beteg elég művelt-e biológiai vagy kémiai szempontból? Csalók és pénzhajhászó üzletemberek-e azok, akik gyógynövények segítségével próbálnak gyógyítani? Pokolra valók a homeopátia alkalmazói? Alighanem sok kérdést lehetne még feltenni. 

Azok a szakemberek, akik könnyen ítéletet mondanak a fitoterápia és a homeopátia hitelességéről, vajon voltak-e már igazán súlyos betegek? Ha hozzánk tartozó családtagunk vagy barátunk halálos kórban szenved és már mindent kipróbáltak a szakorvosok, akkor merjük-e azt tanácsolni, hogy ne próbáljon ki – laikus körökben jó hírű – fitoterápiás, étrend-kiegészítő vagy akár homeopátiás szereket? Merjük-e azt mondani, hogy ezek elvetni valók, mert tudománytalanok, nincs hatásuk, vagyis „szamárság” az egész?

Természetesen nem a kritikus hozzáállással van a baj, hiszen senki ¬nem helyeselheti a sarlatán csodaszer-terjesztők tevékenységét, akik előtt csak egy cél lebeg: hogyan lehet több pénzt kicsikarni a betegtől. A kevés negatív kivételtől eltekintve a természetgyógyászok nem bűnözők. Az alternatív medicina legtöbb ága ősi hagyományokon nyugszik. Nem szabad szélsőséges és elutasító véleményeket hangoztatni, mint az élet megannyi területén jelen esetben sem tanácsos általánosítani. 

A terápia eredménye a döntő szempont

A tudományos ismeretterjesztés ma még nehezebb helyzetben van, mint valaha. Kire hallgasson a laikus beteg (aki sokszor kívülről sorolja fel a gyógyszer mellékhatásait, anélkül, hogy ismerné a szakkifejezések pontos jelentését), kinek a tanácsát fogadja meg a kezelő orvos vagy a gyógyszerész? 

A beteg gyógyítása „holisztikus” módon úgy is lehetséges, hogy a diagnózist felállító orvos a betegének homeopátiás gyógyszert (igen, gyógyszer!) javasol. Orvosi továbbképző kurzusok keretén belül külön tanítják a homeopátiát alkalmazni kívánó orvosoknak, hogy mikor, milyen időpontokban kell alkalmazni a homeopátiás gyógyszert akkor is, amikor a beteg a betegség idején hivatalosan engedélyezett, allopátiás gyógyszerre is rászorul. Nem kis felelősség hárul a kezelő orvosra. A tradicionális medicina mellett egy „növényi gyógyszer” (vagy gyógytermék, étrend-kiegészítő szer) használata lehet komplementer, de lehet akár alternatív is, ha az alkalmazott dózisban nem toxikus.

A gyógyszertervező kémikusok és molekuláris biológusok feladata, hogy egyénre szabott gyógyszermolekulát tervezzenek és nem az, hogy elmarasztalják a becsületes úton járó természetgyógyászokat, akik akár akupunktúrával vagy egyéb – gyakran évezredes megfigyeléseken alapuló – módszerekkel enyhítik a betegség tüneteit.  

Farmakológia, farmakognózia?

A 20. század elején a farmakológia még a farmakognóziához tartozott (farmakognózia= gyógyszerismeret), hiszen a gyógyszerek többsége növényi eredetű volt. Orvosprofesszorok írtak jegyzeteket a hallgatóknak a gyógynövények, ill. drogok külső jellemzőiről és anatómiai bélyegeiről. A hatás magyarázata a tananyag része volt. Az ősi megfigyeléseken alapuló tradicionális medicina hamarosan jelentősen gazdagodott. A szerves kémia előretörése lehetővé tette a hatóanyagok azonosítását, megnevezését és szerkezetének megállapítását. Egyre több antibiotikumot fedeztek fel, egyre több kemoterapeutikumot szintetizáltak. A hatástan önálló tudománnyá vált. A farmakológia ma már a receptorok molekuláris megismerésén át a hatást kiváltó molekula teljes anyagcsere-útját és kölcsönhatásait kívánja megismerni. Hiteles farmakológiai és toxikológiai bizonyítékok szükségesek a gyógyszerjelölt molekula hatósági engedélyeztetéséhez és a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező gyógyszer gyakorlati bevezetéséhez.

A gyakorlatban használt gyógyszerek legnagyobb részénél azonban még ma is a megfigyelések jelentik a kiindulópontot. Nem várhatunk csodát az igen költséges molekuláris diagnosztikától és az egyénre szabott genetikai módszerektől sem. Ezek tükrében indokolt-e bárkinek is azt állítani, hogy a gyógynövények alkalmazása – más szóval a fitoterápia – tudománytalan az „alternatív” terápia többi ágával együtt? Vajon az erősen mérgező (és keserű), rendszerint alkaloidot tartalmazó gyógynövények fő hatóanyagait nem megfigyelések révén fedezték fel? (Melyek takarmányba keveredve, sokszor gazdasági állatok elhullását okozták.) Tudjuk, hogy a télizöld meténg (Vinca minor) vinkamin hatóanyagából állítják elő félszintézissel a Cavintont.  A gyógyszert sokan ismerik, de azt, hogy gyógynövény eredetű, már kevesebben. Hogy a botanikai rokona, a rózsameténg (Catharanthus roseus) szolgáltatja a citosztatikus vinkrisztint és vinblasztint, ki tudja? Az említett bonyolult szerkezetű gyógyszermolekulákat sohasem fedezték volna fel, ha nem tűnt volna fel a növény toxikus hatása.    

A fitoterápia a farmakoterápia része, ettől nem választható el. Enyhébb hatású hashajtóink, hasmenés-gátlóink, étvágygerjesztőink, köhögéscsillapítóink és sok más betegség esetén évszázadok óta használt teadrogjaink nélkülözhetetlenek a mai terápiában is.  A világon mindenhol, ahol farmakológiát oktatnak, a tananyagból nem hagyják ki a leginkább tüneti kezelésre alkalmazható gyógynövények hatását, alkalmazási lehetőségeit! Tudni illik, hogy a fitoterápia a gyógynövény- és drogismeret fontos területe, mely az alkalmazás lehetőségeit értékeli. Hagyományos elnevezése a farmakognózia, mely egyben egyetemi tantárgy is. A világon számos kutatóintézet és egyetemi tanszék foglalkozik gyógynövénykutatással. 

A fenti rövid összefoglaló és a kommunikációs csatornákban mostanában elhangzott ún. „szakértői” nyilatkozatok alapján állíthatjuk-e, hogy a „gyógynövény terápia” csupán alternatív lehetőség a gyógyításban? Csupán sarlatán természetgyógyászok vagy élősködő gyógytermék-forgalmazók trükkje? 

A tudományos ismeretterjesztés során természetesen nem baj, ha a kételkedés is hangot kap, de a közmédiában elhangzó szélsőséges és nem megalapozott vélemények hátrányosak mind a tudományra mind a társadalomra nézve. A közlő személyről nem is beszélve...

Prof. emeritus Szabó László Gyula
az MTA doktora
Pécsi Tudományegyetem
Gyógyszerészeti Intézet

Értékeld a cikket: 
Még nem értékelte senki
Rovat: 

Küldj egy cikket

Olvastál még hasznos cikket a témában? Küldd el nekünk a cikk linkjét!

A homeopata.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük, minden esetben forduljon homeopátiás képzettséggel rendelkező orvoshoz, gyógyszerészhez!

A homeopátiás készítmények hatásossága a hagyományos (allopátiás) gyógyszerekéhez hasonló klinikai vizsgálatokkal általánosan nem igazolt.

A homeopátiás gyógyszer szedése nem helyettesíti az orvossal történő konzultációt, a diagnózis megállapítását és a javasolt egészséges életmódot. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, ha a tünetei az Ön kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által megadott időn belül nem enyhülnek, vagy éppen súlyosbodnak.