A Kálvin téri református templom kriptájában számos reformkori hírességet temettek el, például Almási Balogh Pált Kossuth és Széchenyi orvosa is itt nyugszik.
„Egy emberöltő telt el azóta, hogy a Calvin-téri református templom hatalmas sírboltjának kapuja feltárult Almási Balogh Pál dr. teteme előtt, hogy elfoglalja ott helyét a Dunamelléki Református Egyházkerület kiválóságai sorában, azt a helyet, melyet nem születés, nem rang biztosított számára, hanem ezeknél sokkal több: erkölcsi nagyság, egyéni kiválóság.
Ez a Balogh Pál dr. azonos azzal a históriai alakkal, kit Herczeg Ferenc „ A híd" című színművében gr. Széchenyi István háziorvosaként hív életre a múltból, és aki a „legnagyobb magyar" legnagyobb politikai ellenfelének, Kossuth Lajosnak éveken át volt kezelőorvosa, és rabsága idején meghitt bizalmasa"... Földi maradványainak a kegyelet és elismerés megadta azt, aminek életében az ő puritán szelleme is hódolt, az erkölcsi nagyság nimbuszát. Ott porlik a Calvin téri templom sírboltjának évszázados hangtalan csendjében, nagy kortársainak, Fáy Andrásnak, Báthori püspöknek, és más jeles emberek hamvainak szomszédságában - írja Fialovszky Béla 1933-os könyvében.
Almási Balogh Pál a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nagybarcán látta meg a napvilágot. Református lelkész édesapja írta a református énekeskönyvben található 284. dicséretet. A gyermek alsóbb iskoláit Rimaszombatban, középiskoláit Sárospatakon végezte, majd Késmárkon tanult. Teológiai és jogi diplomát szerzett, majd 1817-ben Pestre került, ahol beiratkozott az orvosi egyetemre, s 1823-ban vette kézhez orvosi diplomáját.
A kiváló nyelvérzékű ifjú a görög és latin mellett elsajátította a német, francia, angol, spanyol és olasz nyelvet, így nyelvi nehézségei nem voltak, amikor szakmai ismeretei gyarapítása céljából külföldi tanulmányutat tett.
Németországban megismerkedett a költő Goethével és kora kiváló tudóstársaival, köztük a hasonszenvi gyógymód (homeopátia - a görög homoiosz, azaz hasonló és a pathosz, azaz szenvedés, kór szavakból) megalapítójának tekintett Samuel Hahnemann orvossal is.
Hazatérését követően orvosként maga is a homeopátiát alkalmazta, és az 1840-es évekre a homeopátiás gyógyítás legnagyobb magyar tekintélye lett. Jelentős szerepet játszott a Homeopata Orvosok Egyesületének megalapításában, 1865-ben az újjászervezett intézmény elnökévé választották.
A reformkorban Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa volt, akikkel bizalmas baráti kapcsolatokat ápolt, s akiknek közéleti kezdeményezéseiben is nemegyszer részt vett, bár maga nem politizált.
A háziorvos alakját Herczeg Ferenc A híd című színművében keltette életre. Betegei nemcsak előkelő körökből kerültek ki, a gazdagok mellett a szegényeket is gyógyította, ingyen.
Jelentős közéleti szerepet játszott, tőle származott az iparvédő és az állatvédő egyesületek eszméje (előbbi Kossuth közreműködésével jött létre), kezdeményezője volt az Angol-Magyar Kereskedelmi Intézet megalapításának, emellett részt vett a nyelvújító mozgalomban, az orvosi műnyelv magyarosítása körüli vitákban (emlékezetes vitát folytatott Bugát Pál orvos-nyelvújítóval).
Számos orvosi, filozófiai, társadalomtudományi cikket írt, szerkesztette az Akadémia által kiadott Tudománytárat. A sokoldalú műveltségű tudós szenvedélyes könyvgyűjtő volt, mintegy 50 ezer kötetből álló magánkönyvtárral rendelkezett. Nevéhez fűződik az aggteleki Baradla-barlang első részletes magyar nyelvű leírása, fiatal korában pedig Kátay Aranka néven szépirodalmi műveket is publikált.
Az MTA 1835-ben száz arannyal jutalmazta Tudományos művelődésünk története című, filozófiai tárgyú pályamunkáját.
1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, öt év múlva rendes tagjává választották, és több külföldi orvostársaságnak is tagja volt. 1856-ban Párizsba, Londonba és Brüsszelbe utazott, hogy megismerkedjen és kapcsolatot teremtsen külföldi tudóstársaságokkal, intézetekkel. Összeköttetései révén számos kiemelkedő tudományos munkát sikerült megszereznie az MTA számára.
A reformkori polihisztor 1867. szeptember 11-én halt meg Pesten, nevét Ózdon kórház viseli, Izsó Miklós által készített mellszobra (1864) az MTA épületében áll.
Forrás: MTI