A cukorbetegség világnapja

November 14.-én ünnepeljük Sir Frederick Banting születésének 125. évfordulóját. 1991-től ez a nap a Cukorbetegség Világnapja.

Sir Frederick Banting, kanadai orvos 1923-ban J.J.Robert Macleoddal megosztva orvostudományi Nobel díjban részesült az inzulin felfedezéséért.

1891. november 14.-én született egy Torontó közeli farmon, szülei középosztálybeli farmerek voltak. Frederick a legfiatalabb volt az öt gyermek közül. Nem volt különösebben jó tanuló, de 1910-ben beiratkozott a Torontói Egyetemre. Medikusként sem tűnt ki évfolyamtársai közül. Az első világháború kitörése után jelentkezett a hadseregbe és Angliában katonai kórházakban végzett áldozatos munkát sebészként, ezért Hadikereszttel tűntették ki. 1919-ben tért vissza Kanadába, ahol ortopédiai magánpraxisba kezdett és mivel ez keveset jövedelmezett, kiegészítésképpen a Nyugat-ontarioi Egyetemen részmunkaidős élettan demonstrátorként is dolgozott. 

1920 októberében az előadására készülve azon tanakodott, hogyan lehetne izolálni a hasnyálmirigy által kiválasztott anyagot. Addig is gyanították, hogy a hasnyálmirigy valamilyen módon szabályozza a vércukorszintet, és ha sikerülne izolálni az azért felelős vegyületet, fel lehetne használni a cukorbetegség gyógyítására. Az izolálást azonban a fehérjebontó tripszin enzim lehetetlenné tette. Banting rájött, hogy ha a hasnyálmirigy vezetéket elzárják, a tripszin termelő sejtek elhalnak, de a Langerhans szigetek sejtjei épen maradnak, így lehetővé válik az inzulin izolálása. Megbeszélte ötletét az egyetem élettan professzorával, aki azt javasolta, hogy a Torontói egyetemen keressen munkatársakat. Torontóban J.J.R. Macleod professzorral vette fel a kapcsolatot, aki 1921 májusában adott Bantingnak egy asztalt a laboratóriumában és segédként rendelkezésére bocsátotta Ch.Best tanársegédet. Banting feladta ontarioi állását, hogy végezhesse kísérleteit, és hamarosan ki tudta mutatni, hogy extraktuma a hasnyálmirigy irtott kutyákban leviszi a vércukorszintet.  Macleod kibővítette a kutatócsoportot és 1921 őszén sikerült izolálniuk az inzulint. 1922-ben az első klinikai tesztre is sor került, egy 14 éves fiú állapota látványosan javult az izolátum beinjekciózása után. A visszahúzódó nyers modorú Banting eközben egyre inkább úgy érezte, hogy a tapasztalt, jó szónoki képességekkel rendelkező Macleod el akarja lopni az ötletét. A konfliktus odáig fajult, hogy el sem ment az Amerikai Orvosok Társaságának konferenciájára, ahol Macload bejelentette a felfedezést, amit az orvosok állva ünnepeltek. A számtalan cukorbeteg életét megmentő felfedezés azonnali szenzációt keltett és a Nobel díj Bizottság az évi orvostudományi díjat fele-fele arányban megosztva Bantingnak és Macleodnak ítélte. Banting aki 31 évesen a legfiatalabb orvosi Nobel díjas volt, a pénzjutalom felét Bestnek adta. Az ontarioi kormány 7500 dolláros évjáradékot szavazott meg Bantingnak és a Torontói egyetem kinevezte orvos kutató professzorának. A négy kutató úgy döntött, hogy bár ezzel nagy vagyonról mondanak le, nem szabadalmaztatják az inzulint, hogy a gyógyszer minél előbb és minél elérhetőbb áron kerüljön a betegekhez. Frederick Banting életében és utána is az egyik legismertebb kanadai volt, aki máig állandó szereplője a „leghíresebb kanadai” közvélemény kutatásoknak.

A cukorbetegség homeopátiás megközelítése

1. Holisztikus megközelítés: alkati szerrel nem magát a cukorbetegséget gyógyítjuk, hanem a beteget, akinek csak egyik problémája a cukorbetegség.
   A családi anamnézis feltérképezése nagyon fontos!
   Megállítható a folyamat előrehaladása és stimulálni tudjuk az inzulintermelést (II. típusú diabetes), kezdődő betegség visszafordítható.
2. Kiegészítő terápia tüneti szerekkel: a hagyományos gyógyszerek lecsökkenthetők, közérzet, életminőség javítása, több éves cukorbetegség által okozott szövődmények (pl. ideg, ér, keringés, bőr, szem) visszaszorítása.
3. Mozgás-diéta fontossága nem hanyagolható el.