A beteg embert gyógyítsuk, ne a betegséget!

2010. szeptember 30., csütörtök

Látogatás Dr. Michael Frass professzornál (Bécsi Egyetemi Klinika), az Osztrák Klasszikus Homeopátiás Orvosszövetség alelnökénél

Az interjút készítette, fordította: Dr. Sal Péter - Lektorálta Dr. Katona Edit

Dr. Michael Frass professzor. Copyright: Dr. Sal Péter

Az Allgemeines Krankenhaus (AKH) Bécs centrumában plázához hasonló benyomást kelt belépéskor, a földszinten posta, bank, étterem és üzletek fogadják a látogatót. Itt találkoztunk Dr. Michael Frass professzorral [1] , aki éppen egy gyakorlaton lévő német kolleginával fogad. Munkásságára igazán ráillik az „integratív” jelző, hiszen évtizedes intenzív-terápiás orvosi tapasztalattal rendelkezik, saját találmánya a Combitube (speciális tubus légutak biztosításához), ugyanakkor 35 éves homeopátiás praxisa is van.

Ilyen életpálya után nem csoda, hogy Frass professzor számos tudományos grémium elnökségi tagja, a bécsi egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikáján az intenzív terápia és a homeopátia oktatója, az egyik osztrák klasszikus homeopátiás orvosszövetség alelnöke (ẨKH) az osztrák holisztikus orvosok szövetségének is elnöke. Beszélgetésünk a Bécsi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikájának szakrendelőjében zajlott, ahol Dr. Frass professzor az onkológiai betegek számára kiegészítő kezelésként ambuláns homeopátiás ellátást nyújt. 

Hogyan indult a pályája? 

35 évvel ezelőtt kezdtem el tanulni a homeopátiát. 22 évvel ezelőtt Resch professzor volt a mesterem, aki klasszikus homeopátiára tanított, amit először a családomon és a barátaimon próbáltam ki. 

Mindnyájan túlélték működésemet, sőt az eredmények felbátorítottak, hogy ezzel érdemes foglalkozni! Resch professzor Gutmann doktorral közösen írta 1986-ban „A homeopátia tudományos alapjai” című könyvet (Resch G., Gutmann V.: Wissenschaftliche Grundlagen der Homöopathie. O-Verlag, Berg am Starnberger See, 1987. szerk.). Szakmai pályámon először belgyógyászatot tanultam, ezt követően intenzív osztályon eltöltött 20 év következett. Többek között korábbi államelnökünket, Thomas Klestilt is osztályunkon kezelhettük tüdőgyulladással és tüdőembóliával. Esete könyvemben (Homeopátia az intenzív terápiában - Frass M., Bündner M.: Homöopathie in der Intensiv- und Notfallmedizin, Elservier, 2007, szerk.) anonim módon szerepel. 

Sokéves szakmai gyakorlatom során mindvégig az egyetem berkein belül dolgoztam, szakvizsgám után magától értetődően itt is maradtam. Munkám során lehetőségem van a homeopátiát kritikus állapotú páciensek kezelésénél is alkalmazni. Eleinte csak kisszámú onkológiai beteget kezelhettem, de hat és fél évvel ezelőtt főnököm, Prof. Dr. Christoph Zielinsky, jelenleg is a Bécsi Egyetem I. számú Belgyógyászati klinikájának vezetője, meghívott az onkológiai betegek számára újonnan létesített ambuláns rendelésre. Az ő jövőbelátó képességének köszönhetem, hogy itt dolgozhatom, és annak, hogy tudja, évek óta homeopátiával gyógyítok. A kemoterápia és sugárkezelés kiegészítéseként alkalmazott homeopátiát jól fogadják a betegek, egyre nagyobb igény van rá. Főnököm szerint így a legjobb, mert ezt az alternatív gyógymódot itt, az egyetem falai között, megfelelő szakemberektől, kontrollált körülmények között kapják a páciensek. A kórházon kívül kapott alternatív kezelések sokszor ronthatják a hagyományos kezelés hatékonyságát, a betegek együttműködését. Véleményem szerint a két módszer kombinációja biztosítja leginkább a páciensek gyógyulását. Évente 600 orvosbeteg találkozás történik rendelőnkben, ebből 100-250 az új páciens. 

Miben segíthet a homeopátia az onkológiai betegeknek?

Az onkológiai betegek homeopátiás kezelésének hasznát öt pontban tudnám összefoglalni. 

Az első a sugár- és kemoterápia mellékhatásainak csökkentése. Radiológus kollégám, Dr. Schlappack a sugárterápia kiegészítő homeopátiás kezeléséről szóló megfigyeléseit színvonalas vizsgálatban publikálta (Schlappack O.: Homeopathic treatment of radiation-induced itching in breast cancer patients. A prospective observational study. Homeopathy 2004 Oct; 93(4):210-5.-szerk). A cikkben olvasható, hogy az Acidum fluoricum nevű homeopátiás szer igen hatásos a sugárterápia okozta bőrgyulladás kezelésére.

A második cél a daganatos betegek homeopátiás terápiájában az ún. elnyomások, blokádok kezelése. 

Egy vastagbél karcinómás, 77 éves páciensem esetével tudnám ezt a legjobban érzékeltetni, akinél homeopátiás kezelés során masszív orrvérzés lépett fel, melyet korábban csak egyszer tapasztalt életében, 2 évvel a daganat kialakulása előtt, és amit csak kauteres kezeléssel tudtak elállítani. Véleményem szerint ez a kezelés akkor egyfajta elnyomást okozott. 

A harmadik célcsoport az onkológiai betegek homeopátiás kezelésében a másodlagos panaszok orvoslása: fejfájás, ízületi panaszok, gyomor- bélpanaszok, melyek igencsak megkeserítik a páciensek mindennapjait. 

A negyedik lehetőség a kiesett élettani működések helyreállítása. Erre jó példa a fiatal daganatos nők esetében a kemoterápia miatt leállt menstruáció visszaállítása, hiszen számukra az elmaradó vérzés nőiességük részleges elvesztését jelenti. A homeopátia segíthet abban, hogy ismét teljes értékű nőnek érezhessék magukat. 

Az ötödik, nem kevésbé fontos terület az életminőség javítása. Igen érdekes, hogy a páciensek életminősége egyáltalán nem korrelál a daganatos betegség stádiumaival. A mai egyik, korai stádiumban lévő páciensem a kérdőívben 6/10 pontot adott az életminőségére. Kérdésemre elmondta, hogy olyan fáradtságot érez, hogy alig képes ellátni hétköznapi feladatait. 

Ebből is láthatjuk, mennyire fontos, hogy homeopátiás kezelést kapjanak a daganatos betegek. Ezek olyan panaszok, melyekkel igen nehéz a hagyományos orvoshoz fordulni, a homeopátia viszont olcsó és hatékony megoldást jelent. A társadalom részéről erős igény mutatkozik arra, hogy a daganatos betegek ilyen jellegű támogatást is kapjanak. Ha összehasonlítjuk a praxisomban azokat a pácienseket, akik az onkológiai kezelés mellett homeopátiás kezelést is kaptak azokkal, akik ezt nem igényelték, az előbbi betegcsoportban az életminőség, az objektív panaszok jelentős javulását látjuk. Ez segítette őket abban, hogy teljes életet éljenek, és életidejük az adott betegséghez kalkulált várható élettartamot is meghaladja. 

Mit gondol arról a feltételezésről, hogy a homeopátia placebo-effektuson alapszik?

Onkológiai rendelésemen az első találkozás során 90 perces vizsgálatot követően teszek javaslatot a homeopátiás kezelésre. A kontrollvizsgálatra két hónap múlva kerül sor, ekkor 30 perc áll rendelkezésünkre, s ez alatt a páciensek tüneteikkel és életminőségükkel kapcsolatos kérdőívet töltenek ki. Nem hiszem, hogy ez a két találkozás és az én személyes kisugárzásom képes az életminőséget szignifikánsan befolyásolni. Ha mégis így lenne, akkor azt kell mondanom, hogy a személyes kisugárzásom igen sok pénzt spórol meg a klinikánknak. Az igazat megvallva igen keveset beszélek egy-egy találkozás alatt a páciensekkel, inkább hallgatom őket. A rendelőmben dolgozó kollégám, Marosi professzor is egy órát beszélget a pácienseivel. 

2001-ben a New England Journal of Medicine-ben jelent meg a placebo hatást vizsgáló cikk, melynek fő megállapítása az volt, hogy a placebo hatás igen enyhe. Ezzel szemben nálam 20 ével ezelőtt jelentkezett egy nővér az intenzív osztályról, akinek hetente kétszer migrénes fejfájásai voltak. Egy adag Belladonna C200 évekre megszabadította a panaszoktól. Kérdezem: létezik olyan placebo hatás, ami ilyen hosszú távon hat? Egy gyógyszervizsgálat során el tudom képzelni, hogy ha valaki naponta bevesz egy gyógyszert, annak ez naponta befolyásolja a gondolkodását, de olyan nincs, hogy valakinél egyetlen gyógyszer bevétele hónapokig hat. De nem akarok senkit sem meggyőzni. Ha minőségi orvoslást végzel, az eredmények beszélnek helyetted, melyet a páciensek visszajeleznek. Én nem hirdetek sehol, a páciensek szájról-szájra ajánlják a rendelésemet. 

Milyen a homeopátia fogadtatása a klinikán? 

Az a szerencsém, hogy mindig is az egyetem berkein belül voltam, és nem kintről jöttem, bár mégis úgy érzem, kicsit csodabogárnak tekintenek. Néhányan becsülik a homeopátiát - megfigyelésem szerint, érdekes módon közöttük több a nő - míg mások támadják. Velük kapcsolatban néha úgy érzem, azt könnyebben tolerálnák, ha homoszexuális vagy drogfogyasztó lennék. 

Van-e helye a homeopátiának a sürgősségi ellátásban, az intenzív osztályon?

Igen, van helye. Az intenzív osztályon és a rendelőmben is van sürgősségi homeopátiás készlet, amely kb. 60-féle gyógyszerből áll, a legtöbbjük C 200 potenciájú. Hadd emeljek ki néhány gyakran használt homeopátiás gyógyszert; a legsűrűbben alkalmazott szer az Arnica C 200, mely a legtöbb sérülésnél, vérzésnél, shockos szituációban használható. Szemsérüléseknél igen hasznos a Symphytum. A kardio-pulmonális elégtelenség legfontosabb szere a Carbo vegetabilis, a lázas állapotoké az Aconitum, Belladonna, illetve a Lachesis. 

2009. októberében a Vatikánban tartott előadást a komplementer gyógyászat etikájáról. Mondana valamit ennek fogadtatásáról?

A konferencia szervezője Prof. Louis Rey (Svájc), a thermoluminescencia felfedezője volt. Ő egyike azon kutatóknak, akik igazolni tudták a magas potenciájú homeopátiás szerek hatásosságát. Jó vatikáni kapcsolatainak köszönhetően szervezte meg ezt a konferenciát az ultrakonzervatív katolikusok tájékoztatása céljából, akik teológiai szempontok miatt vetik el a homeopátiát. 

Véleményem szerint a homeopátia testi és érzelmi szinten hat, de lelki, pszichológiai hatása nincs. A teológia és a homeopátia alapelvei nem állnak ellentétben egymással.

A konferencián a homeopátiás kutatás legnagyobb szakértői, Peter Fischer (Anglia) és Dr. Michel Van Wassenhoven (Belgium) is tartottak előadást, melyet követően Paul Poupard kardinális igen nyitott volt, és pozitívan szólt a homeopátiáról. Néhányan a homeopátiát ezoterikus tudománynak, mások egyenesen a sátán művének tartják. Véleményem szerint semmi köze az ezoteriához, nincs benne semmi misztikus, bárki beülhet a rendelésemre, és azt fogja látni, hogy keresgélek a repertóriumomban (homeopátiás tünetjegyzék, szerk.), lapozgatok a Materia Medicában (homeopátiás gyógyszerképek könyve, szerk.), miközben a pácienst vizsgálom. Persze, kell a gyakorlatban némi intuíció, de nem rugaszkodom el a hagyományos orvosi gondolkodás talajáról.

Cikket írt „Asymmetry In The Lancet Meta-analysis” címmel. Mondana erről pár szót?

Ezt a cikket válaszlevélként fogalmaztam meg Shang és mtsainak Lancetben megjelent metaanalízisére, mert véleményem szerint nem tartották be a publikációk legalapvetőbb szabályait. Ha csak ránézünk a tanulmány szerkezetére, jellemzőire, alapvető hiányosságot találunk: nem definiálták, hogy a vizsgálat milyen célból készült. Ez a hiányosság még egy középszintű folyóiratban megjelenő vizsgálatnál sem megengedhető. A címben jelzett elnevezés - „comparative study” – arra utalt, hogy placebóval összemért vizsgálatról van szó, ehhez képest a homeopátiát a hagyományos orvoslással hasonlították össze. 

Egyébként, ha a metaanalízisben résztvevő 110 tanulmányt vesszük figyelembe, a homeopátia hatékonysága meghaladja a placebo hatását. A cikkben számba vett 110 homeopátiás tanulmányból végül mindössze 8, a konvencionális gyógymódok 110 tanulmányából pedig 6 került be a végső metaanalízisbe, de ezt a szűkítést a cikkben nem indokolták meg kellőképpen. A statisztikusok szerint az ilyen redukció jellemzően egy ún. post-festum hipotézis alapján történik, melyet olyan esetben állítanak fel, ha a várt eredmény nem születik meg egy vizsgálat során. A hipotézis alapján olyan új statisztikai módszert hívunk segítségül, ami majd képes a várt eredményt kihozni. Ez a módszer azonban egy ilyen szintű lapban, mint a Lancet, megengedhetetlen, vagy legalábbis nem vonható le belőle olyan következtetés, hogy „itt a homeopátia vége”. A Lancet szám előszavában a cikkre történő szerkesztői hivatkozás már felért egy Wagner operával, egyértelművé tette a vizsgálat hátterében húzódó politikai szándékot.

A homeopátia véleményem szerint nem mérhető a gyakorlatban, mert olyan individuumokkal foglalkozik, akiknek számtalan jellemzője változik egyszerre: a különféle panasz (asztma, fejfájás, hasi panaszok) mellett az életminőség, energiaszint is változik. Ez a komplex változás igen nehezen helyezhető el egy statisztikai skatulyában. Ha mégis belekényszerítjük, az olyan, mintha például egy van Gogh festményről egy rossz másolatot vásárolnánk: olyan, de mégsem ugyanaz.

Mit gondol a homeopátia graduális és posztgraduális oktatásáról? 

Véleményem szerint mindkét oktatási formára szükség van. Nálunk a bécsi egyetemen – a lelkes diákmozgalomnak köszönhetően - elég népszerű a homeopátiás előadás, ilyenkor évközben 150-en is megjelennek az előadóban. A „Komplementer medicina alapjai” előadáson csak 30-40 medikus vesz részt. Az orvosi egyetem befejezése után a sok ügyelet, a heti 50 órás munkaidő, a párkapcsolat, családalapítás (a hölgyeknél különösen) megnehezíti a további homeopátiás tanulmányokat. Ausztriában a két homeopátiás szervezet közötti megállapodás is segíti a képzést, amely szerint kölcsönösen elfogadják egymás elméleti alaptanfolyamait. Ha az arányokat nézzük, mégis legtöbben csak a posztgraduális oktatásban vesznek részt. 

Úgy gondolom, soha nem fogom abbahagyni a homeopátiás gyógyítást és oktatást, de az a nagy problémám, hogy mi történik akkor, ha már nyugdíjas leszek. Az új orvos generáció nagyon aktív, de három hónapnál tovább nem tudnak a részlegemen maradni, emiatt megszakadhat a folytonosság. 

Mit gondol a homeopátia jövőjéről, szerepéről az integratív orvoslásban?

Az integratív orvoslás egyre inkább társadalmi igényként fogalmazódik meg. Brazíliában, ahol a homeopátia az állami egészségügy része, felmérték az állami intézetekben, hogy árva gyermekek kezelésekor a homeopátia tizedére csökkentette a gyógyszerkiadásokat és ugyanakkor a kórházi felvételek számát is. Érdekes módon a nők nyitottabbak, ők azok, akik látják és értékelik a homeopátia előnyeit gyermekeik gyógykezelésében, legyen az akut, fertőzés okozta lázas állapot, allergia, stb. A visszatérő fertőzések kezelésében pedig a homeopátia egyértelmű előnyt élvez. 

Mit üzen a magyar orvoskollégáknak?

Legyenek nyitottak a homeopátia felé, még akkor is, ha hivatalosan még nem kellően elfogadott. Azt a szemléletet ajánlanám Önöknek, amit még Hahnemann hagyott ránk: a beteg embert gyógyítsuk, és ne a betegséget!

Forrás

Kapcsolódó oldalak

Hogyan előzhetjük meg a terjedő antibiotikum-rezisztenciát?

Hogyan előzhetjük meg a terjedő antibiotikum-rezisztenciát?

Dr. Peter Fisher, a Royal London Hospital for Integrated Medicine kutatási igazgatója a MOTESZ (Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége) és az MHOE (Magyar Homeopata Orvosi Egyesület) közös konferenciáján szeptember 9-én, valamint az Európai Integratív Medicina Konferencián szeptember 10-én tartott előadást a témában.

Homeopátia integrálása a müncheni Gyermekklinikán

Homeopátia integrálása a müncheni Gyermekklinikán
Sal Péter, Dr.

Dr. Sigrid Kruse több alkalommal járt Magyarországon, homeopata orvosokkal osztotta meg tapasztalatait, s meghívást kapott a Semmelweis Egyetem Nőgyógyászati Klinikájára is. A doktornő 1995-től vezet egy, a homeopátiát eredményesen integráló projektet, melynek elismeréseként 2002-ben átvehette a Karl és Veronica Carstens Alapítvány kitüntetését. Az interjúban végigkövethetjük, hogyan sikerült a betegek és a tudomány szolgálatába állítani a homeopátiát a Ludwig Maximilians Egyetem Dr. von Haunerschen Egyetemi Gyermekklinikán. Megtudhatjuk azt is, hogyan illeszkedik be ma a homeopátia a klinika gyakorlatába. Az interjú egy gyermekgyógyászati kongresszuson készült Badenweilerben 2010 tavaszán.

Értékeld a cikket: 
Még nem értékelte senki

Küldj egy cikket

Olvastál még hasznos cikket a témában? Küldd el nekünk a cikk linkjét!

A homeopata.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük, minden esetben forduljon homeopátiás képzettséggel rendelkező orvoshoz, gyógyszerészhez!

A homeopátiás készítmények hatásossága a hagyományos (allopátiás) gyógyszerekéhez hasonló klinikai vizsgálatokkal általánosan nem igazolt.

A homeopátiás gyógyszer szedése nem helyettesíti az orvossal történő konzultációt, a diagnózis megállapítását és a javasolt egészséges életmódot. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! Feltétlenül tájékoztassa kezelőorvosát vagy gyógyszerészét, ha a tünetei az Ön kezelőorvosa vagy gyógyszerésze által megadott időn belül nem enyhülnek, vagy éppen súlyosbodnak.