A homeopátia története

2016. november 12., szombat

1857 painting by Alexander Beydeman showing historical figures and personifications of homeopathy observing the brutality of medicine of the 19th century

A homeopátia alapelve már legalább 2500 éve ismeretes, ugyanis kb. ennyi ideje annak, hogy Hippokratész görög orvos (i.e. 460-377), "az orvostudomány atyja" először említette: "Ugyanazok a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt." A középkorban Paracelsus (1493-1541), német orvos megállapítása: "Ami nagy adagban méreg, az kis adagban orvosság".

Ezen alapelveket gyakorlati gyógyító módszerként azonban csak két évszázada alkalmazzák. Samuel Hahnemann német orvos és gyógyszerész (1755-1843) vezette be ezt a gyógymódot, kidolgozva a homeopátia elveit és törvényeit. Méltán tekintik őt a homeopátia megalapítójának.

A homeopátia - melyet a nyelvújítás korában "hasonszenvészet" vagy "hasonszenvi gyógyászat" néven említenek - három alapelve a következő:

  1. Hasonlóság elve - hasonló a hasonlót gyógyítja
  2. Gyógyszervizsgálatok egészséges személyeken
  3. Potenciálás - gyógyszerkészítés hígítással és dinamizálással

1. Hahnemann felfigyel a hasonlóság törvényére

A homeopátia alapelveit Hahnemann foglalta írásba Organon című könyvében, melynek első kiadása 1810-ben látott napvilágot. Az Organon még ma is a homeopátiás gyógymódot alkalmazók "bibliája". Hosszú élete során Hahnemann mintegy 100 homeopátiás szer használatát vezette be. Ezek túlnyomó része mind a mai napig használatos, homeopátiás gyógyszerkincsünk alapját képezi.

Hahnemann eredetileg orvosnak tanult. Hamarosan kiábrándult, sőt elrettent kora orvoslásának kíméletlen, tudománytalan, fájdalmas és egyenesen veszélyes módszereitől. Egy időre fel is hagyott az orvoslással. A több nyelven folyékonyan beszélő Hahnemann, hogy eltartsa népes családját, írással és fordítással keresett némi pénzt.

1791-ben Hahnemann olvasott egy cikket a kínafakéreg alkalmazásáról. Ennek hatóanyagát, a kinint egy fertőző trópusi betegség, a malária (váltóláz) gyógyítására használják. A cikk azt állította, hogy a kinin gyógyító hatását a gyomrot erősítve fejti ki. Hahnemann ezt cáfolni akarta, mert úgy gondolta, hogy a kinin a lázcsillapító hatásánál fogva hasznos ebben a betegségben. Ezt kívánta bizonyítani, amikor a kéreg parányi darabkáit fogyasztotta el, ettől testhőmérséklete csökkenését várva. Ehelyett azonban számos más tünet alakult ki nála, köztük szívdobogás, álmosság, váltakozó láz, hidegrázás, valamint bőséges verejtékezés. A tünetek 2-3 óráig tartó, rendszeres időközökben ismétlődő rohamokban jelentkeztek.

Hahnemann-nak tehát a malária gyógyítására alkalmazott anyag túlzott fogyasztásával sikerült előidéznie magán a malária valamennyi tünetét. Amint felhagyott a kéreg fogyasztásával, a tünetek megszűntek. Így figyelt fel a hasonlóság törvényére, mely szerint "hasonló a hasonlótól gyógyul". Egyben előállította azt a homeopátiás gyógyszert, amelyet ma is China néven ismerünk.

2. A hahnemanni gyógyszervizsgálatok

Hahnemann ezután hozzákezdett a legkülönfélébb anyagok kipróbálásához, amelyekről feltételezte, hogy gyógyító hatásúak lehetnek. Több mint 100 anyaggal végzett kísérleteket saját magán, barátain és kollégáin, rendszeresen följegyezve az elért eredményeket, majd a vizsgált anyagokat homeopátiás szerek előállítására használta fel. Ezt az eljárást, melynek segítségével egészséges alanyokon idézett elő tüneteket, "bizonyításnak" nevezte. A későbbi szaknyelv a gyógyszervizsgálat (angolul: proving) kifejezést használja.

Hahnemann első száz bizonyítási eljárását a mai napig legalább újabb 2000 tudományosan kivitelezett vizsgálat követte. A gyakorlatban azonban csupán néhány száz homeopátiás szer van rendszeres használatban.

Az egyes anyagok által kiváltott tüneteket összegyűjtötték, lejegyezték, rendszerezték, és a MATERIA MEDICA néven ismert könyvekben foglalták össze. A Materia medica és a Repertórium - mely valójában a Materia medica tünetek szerinti részletes tárgymutatója - az a két lényeges könyv, amelyet a klasszikus homeopátia művelői mindig a kezük ügyében tartanak.

3. A gyógyító anyagok "hatalmítása" Hahnemann nyomán

Hahnemann fölfedezte ugyan a homeopátia alaptörvényét, volt azonban egy bökkenő: számos, általa homeopátiás gyógyításra szánt anyag erősen mérgező volt. Hahnemann elkezdte hát sokszorosan hígítani az anyagokat, nagy gondot fordítva arra, hogy az újabb és újabb hígítási lépés során tisztán és szennyezéstől mentesen tartsa azokat. Az oldatok annyira felhígultak, hogy bizonyos számú hígítás után már nem tartalmazták az eredeti kiindulási anyagot, és hatástalannak bizonyultak. Ezért a további kísérletek során két hígítás között minden alkalommal erélyes rázásnak vetette alá az oldatot. Ez az erőteljes behatás mintegy "energetizálta" a szert, vagyis hatalmas mennyiségű gyógyító energiát szabadított fel a kiindulási anyagból. A lépésenként hígítást és dinamizálást is alkalmazó gyógyszerkészítési módszert potenciálásnak, régies magyar nyelven "hatalmításnak" hívják. Egy betű (hígítási arány) és egy szám (a hígítások száma) együttesen jelöli a potenciát - azaz a készítmény "erejét, hatalmát" vagy "intenzitását", például: Sulphur C30.

A homeopátia elterjedése a világban

Hahnemann tanai már életében elterjedtek. Von Boenninghausen báró Hahnemann tanítványaként megőrizte a klasszikus iskolát, melynek fejlődése az Amerikába települő C. Heringnek köszönhető. Az USA-ban J. T. Kent képviselte legmarkánsabban a hahnemanni tanokat, bár az Organon későbbi kiadásait még nem ismerhette. A XX. században Pierre Schmidt révén kerül vissza a homeopátia továbbfejlesztett módszere Európába. Indiában Mahatma Gandhi vette pártfogásába a homeopátiát, s ennek köszönhetően ez ma a szubkontinens egyik legmeghatározóbb, államilag is elismert és támogatott gyógymódja. 

A XX. század második felében, valamint napjainkban is számos reformirányzat színesíti a homeopátiás módszer palettáját, felhasználva a pszichológiai iskolák eredményeit is. Indiában R. Sankaran, Görögországban G. Vithoulkas, Hollandiában J. Scholten neve fémjelzik a homeopátia fejlődését. Egyesületünk meghívására ők Magyarországon is tartottak és tartanak előadásokat, szemináriumokat. A homeopátia nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy Georgias Vithoulkas munkásságát 1996-ban alternatív Nobel-díjjal ismerték el - a komplementer gyógymódok között egyedülálló módon - a klasszikus homeopátia tanainak felelevenítéséért és oktatásáért.

A homeopátia napjainkban

Ma a több, mint 200 éves homeopátia az egész világon ismert és egyre elismertebb gyógymód. Szinte egész Európában, az amerikai kontinens számos országában, Dél- és Dél-kelet Ázsiában, Indiában, valamint az afrikai országokban is alkalmazzák. A világ legtöbb országában orvosi tevékenységhez kötött holisztikus gyógymód, mely többnyire posztgraduális képzés, ritkábban egyetemi orvosképzés keretében sajátítható el. Nyugat-Európa nagyobb államaiban az alapellátó orvosok 30-60%-a használja a homeopátiás gyógyszereket. Az egészségbiztosítók sokhelyütt részben vagy egészben támogatják a homeopátiás rendeléseket és gyógyszereket.

Az Európai Unió és a homeopátia

Kontinensünkre vonatkozó jelentőségét mutatja az Európai Unió határozata az Európai Homeopátiás Gyógyszerkönyv kiadásáról és az Európai Gyógyszerkönyvi Bizottság létrehozásáról, amelybe valamennyi európai állam - így hazánk is - meghívást kapott. Ugyanezen intézkedés része az Európai Homeopátiás Bizottság létrehozása, amely irányelveket dolgoz ki az Európai Unió tagállamai számára a homeopátiás kutatásokra, a homeopátia oktatására, a vizsgakövetelmények kidolgozására, valamint a szakmai és társadalmi elismertség növelésére vonatkozóan.

A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület aktív tagja az Európai Homeopátiás Bizottságnak, és az 1925 óta működő Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Ligának. 

Címkék: 
Értékeld a cikket: 
Még nem értékelte senki
Rovat: 

Küldj egy cikket

Olvastál még hasznos cikket a témában? Küldd el nekünk a cikk linkjét!

A homeopata.hu oldalain található információk, szolgáltatások nem helyettesíthetik szakember véleményét, ezért kérjük, minden esetben forduljon homeopátiás képzettséggel rendelkező orvoshoz, gyógyszerészhez!

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!