ORGANON

A homeopátiás gyógyítás elvi alapjait tartalmazó könyvet tartja kezében az Olvasó.
Mit mond egy kétszáz évvel ezelőtt íródott orvosi mű a XXI. század emberének és orvosának?
Gyorsan változó mai korunkban az érdeklődés az analitikus tudományok felől egyre inkább a szintetizáló tudományok felé fordul. A részek részleteinek elemzése mellett mind fontosabbá kezd válni az Egész működésének kérdése. Megbetegedett testrészeinek külön-külön való gyógyítása mellett egyre több ember óhajtja egész szervezetének gyógyulását, testének-lelkének együttes egészségét. Hahnemannt már a XIX. század elején a beteg ember igazi, teljes, testet-lelket érintő gyógyulása izgatta. Nem elégedett meg pusztán a tünetek megszüntetésével, a baj forrását akarta felszámolni, és a betegség egészét kívánta meggyógyítani. Egy hosszú élet kutatómunkája során rátalált az egészség helyreállításának módjára és megalkotta a gyógyítás művészetének gondolatrendszerét.
Christian Friedrich Samuel Hahnemann 1755-ben született Meissenben. Bár orvosként vált világhírűvé, saját korában az egyik legismertebb gyógyszerész és vegyész is volt egyben. Jól ismerte az orvostörténeti irodalmat, Hippokratész, és több más ókori tudós és filozófus nézeteit és fejtegetéseit a hasonlóság egyetemes természeti törvényéről. Ennek lényege abban áll, hogy bármely erősebb hatás megszünteti a nálánál gyengébb, ám hozzá hasonló hatást. Hahnemann rájött arra, hogy ez a törvény az élő szervezet működésére is érvényes¹.

¹(lásd: 26-29. §) A betegségek természetes lefolyásának megfigyelése és a saját kísérletei vezették rá a gyógyítás alaptételének felismeréséhez és megfogalmazásához: ,,A kíméletes, gyors, biztos és tartós gyógyítás érdekében minden egyes kóresetnél olyan gyógyszer választandó, amely önmagában elő tud idézni egy ahhoz hasonló szenvedést, mint amit meg kell gyógyítania!", azaz ,,hasonló a hasonlóval gyógyítandó".

Hahnemann összegyűjtötte és rendszerezte az új módszerrel nyert gyógyítói tapasztalatait, majd következtetéseit összefoglalva megírta és 1810-ben megjelentette az Organont. Életében e jelentős mű öt kiadást ért meg, s ezekbe folyamatosan beleépítette gyógyító munkája során tett újabb felismeréseit. Az ötödik kiadás nyomtatott példányába számos bejegyzést írt, de halála megakadályozta e végső változat közzétételét. A kéziratot hosszas hányódás után 1921-ben Richard Haehl jelentette meg; ez az Organon hatodik kiadása, Hahnemann életművének betetőzése. Fontos hangsúlyozni, hogy benne a gyógyszeralkalmazással kapcsolatos elvek a Q-potenciákra vonatkoznak. Valamennyi korábbi írásából azokat a gondolatokat, amelyek nem egyeznek az Organon hatodik kiadásában leírtakkal, a szakma Hahnemann korai, még nem végső véleményének tartja. Kivételt képeznek a C-potenciák adagolását meghatározó útmutatások, amelyekről a végső véleményét a szerző az ötödik kiadásban fogalmazta meg. A világ valamennyi homeopatája az Organon hatodik kiadását tekinti mestersége, hivatása alapjának. E mű első magyar fordítását jelenteti meg most a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület.
A negyedik kiadás XIX. századi magyar fordítása régies nyelvezete miatt nehezen érthető, és mint arra a fentiek rávilágítanak, tartalmában sem teljes. A jelen fordításban Gazdag Márta igényes, gondos munkájának köszönhetően élvezettel olvashatók Hahnemann lendületes, logikusan felépített, összetett gondolatsorai. A mű hiányt pótló kiadását anyagilag támogatta a Német Homeopata Orvosok Központi Szövetségének kötheni alapítványa, az Alapítvány a Homeopátiáért; kuratóriumának ez úton fejezzük ki köszönetünket. (www.homoeopathie-stiftung.de)
Az elmúlt kétszáz évben számos gyógyító és orvos alkalmazta Hahnemann útmutatásait. A betegeknél elért eredmények rengeteg kísérletezőt meggyőztek Európától Amerikán át Indiáig. A Hahnemann által leírt szerek hatásai kétszáz éve ugyanazok, a tapasztalat útján megismert gyógyszerek változatlanul használhatók hasonló esetekben: ugyanolyan tüneti képre kétszáz éve ugyanazon szer adható jó eredménnyel. A könyvben példaként említett korabeli betegségek és orvosi kezelési módok egy része ma elavultnak tűnik, de az általuk közvetített összefüggések a ma elterjedt betegségeknél és kezeléseknél is érvényesek. Annak ellenére, hogy Hahnemann kora óta rengeteg újabb tapasztalat gyűlt össze, és hogy napjainkban számos újabban kipróbált szert is alkalmaznak, valamennyi homeopata orvos egyetért abban, hogy a homeopátiás gyógyítás az e műben megfogalmazott elveken nyugszik.
Aki a gyógyítás művésze kíván lenni, annak érdemes megfogadnia Hahnemann mottóját: ,,Aude sapere²" - azaz ,,Légy bölcs, és vedd a fáradságot, hogy döntésed a közvetlen érzékelésen alapuljon!"

²A sapere szó azt jelenti: ,,ízlelni", és az ókori élet meghatározó területéről, a földművelés világából származik. Amikor a megfontolt gazda szántót akart vásárolni, odament a helyszínre, kézbe vett egy darab földet, morzsolgatta, szagolgatta. Érdemes-e megvenni? Csak az érzékelés és megfontolás után hozott ítéletet. Ebből a fogalomkörből származik a sapientia, azaz a ,,bölcsesség" szó is.